Apró történetek, Bogaraimmal és velem

Nos, akkor az én egyik sztorim, még a Spar Kaferemmel:
Történt, hogy (mivel még 6V-os rendszerrel szerelték, 1970-ben) úgy döntöttem, átszereltetem az elektromos rendszert 12V-ra, mivel akkoriban majdnem napi használatban volt a Bogaram, és kezdtem kicsit unni a "zárlatos szentjános bogár" effektust, a világítással.
Összejött rá a pénz, leadtam a megrendelést a * Gabinak, szedje össze a szükséges cuccokat...
Ekkor kezdődött a kálvária (pedig folyamatosan mondtam a Bogikának, hogy ne féljen, nem fogja senki sem bántani, csak jobb lesz neki...): sorra égtek ki a 6V-os égőim, amikkel addig semmi gond nem volt... Az egyik motorosboltban már, ha akkoriban beléptem, már készítették ki az égőket (autósboltban már nem nagyon kaptam izzókat, szinte csak ott volt, a városban...), úgy ismertek...
Szólt a Gabi, hogy megvan a cuccos, mehetek érte... Le is ugrottam érte, bár volt hivatalos dolgom is Alsóörsön.
Hazafelé aztán jött a hiszti: Zámoly előtt a vaksötétben jöttem hazafelé, mikor a falu előtt nem sokkal jött szembe egy autó... én levettem a refit... Bogárka úgy gondolta, akkor legyen sötét... Levette helyzetjelzőre... Mintha egy függönyt rántottak volna le előttem... Aki ment már 6V-os rendszerű kocsival, az ismeri a 6V-os helyzetjelző fény"erejét"...
Hogy teljes legyen az örömöm, a szemből jövő látva a fény"erő" csökkenést, felnyomta a refijét... ekkor már végképp semmit sem láttam...
Elment mellettem, én meg megpróbáltam kideríteni, mi lehet a gond... kocogtatás a fényszórón...semmi... elemlámpával biztosíték-vizslatás: rendben... egyszerűen nem találtam hibát... leállítottam... majd próbáltam a lelkére hatni... (igen beszéltem hozzá! Győzködtem, hogy nem akarok rosszat neki...)
Majd próba cseresznye alapon indítottam és felkapcsoltam a világítást.... és láss csodát, semmi gond.... refi, tompított: minden működött...
Spuri hazafelé... egészen Kőhányásig semmi gond nem volt... Aki ismeri azt a részt, az tudja, ott szinte mindig olyan sötét van, mint a pokolban... És megismétlődött a Zámoly előtti eset: szemből autó... refi le, erre ismét csak helyzetjelző... szemből jövő: refi fel... én meg satufékkel álltam meg, semmit sem látva, majdnem az út közepén... Kocsi el... ismét átnézés: megint semmi.... Megint motor leállít... lelkifröccs... motor indít... lámpa fel.... heuréka!! Minden müxik, rendesen... Onnan már hazajutottunk, gond nélkül. Megtörtént az átszerelés és onnantól semmi gond nem volt vele... igaz, naponta győzködtem addig, hogy higgye el, jobb lesz Neki is, meg nekem is...
Igaz, utána azért még produkált még mást is, de az már egy másik sztori... (akkor is a lelkére kellett hatni...)
Egészen addig én is csak mesének gondoltam ezekez a történeteket... de Bogárkám "meggyőzött"...

 

És akkor még nincs vége a sztoriknak...

A főszereplő még mindig a régi Bogaram.
Történt egyszer, hogy a városban közlekedve egyszercsak elkezdett erőtlenedni a Bogár... alig tudtam, kettes fokozatban felmenni az újvárosi felüljáróra...
Aztán félreálltam Dózsakertben, egy parkolóba, és végignéztem a kocsit, mitől lehet, de semmit nem találtam...
Elindultam... eleinte mintha javult volna, de aztán megint alig akart menni... nagy nehezen eljutottam a bánhidai MOL kútnál lévő kereszteződésig, de itt már alig vánszorgott... Több autó jött a kereszteződésben, így volt időm "beszélgetni" a Bogarammal... Közöltem "Vele", hogy ez így nem mehet, ezért most irány a Veréb Lajcsi bácsi autószerelő, aki majd megnézi, mi a baja...
Elfogytak az autók és én kellőképpen rálépve a gázra indultam ki a kereszteződésből, a megelőző tapasztalatok alapján....
Nos... olyan elánnal indult meg a Bogi, mint Herbie, a filmekben... Teljesen elképedtem ezen... De közöltem "Vele", hogy most már mindegy, megyünk...
Be is mentem a szerelőhöz, aki szintén átnézte, engem meg hülyének...mondván nincs a kocsinak az ég-egyadta világon semmi baja...
Persze kiröhögött a szerelőm, mikor elárultam neki, hogy Ő lett a mumus, mert amikor elkezdtem emlegetni, akkor javult meg...
Pár napig nem is volt semmi baja...gyönyörűen járt-kelt velem...
Aztán pár nappal később mentem volna ebédelni a párommal, akit kineveztem keresztanyjának, mert Ő adta a becenevét, de az ebédelőhelytől nem messze megint elkezdte... épp egy kereszteződés előtt... ott álldogálva, megláttam a Párom, majd megjegyeztem Őkelmének, hogy: " Na nézdd csak, ott a keresztanyád, majd jól beárullak neki, hogy viselkedsz!" A sztori innentől megint kísértetiesen ugyanaz volt: indulás padlógázzal, és kilőtt mint egy versenyautó... Aztán ebédnél jót vihogtunk a sztorin...
Ja! És ami érdekes: ezután nem produkált többet ilyet...

 

Egy mostanában eszembe jutott kis sztori, még az első Bogarammal kapcsolatban:

Egy tatabányai gépjármű oktatótól vettem meg a kis Bogárkát. Ha jól emlékszem, akkor pont egy oktatáshoz szükséges gépjármű megvásárlása miatt kellett megválniuk tőle.

Nos, amikor már az én tulajdonomat képezte és épp a hétvégi piac napján (szombat) közlekedtem vele a városban, épp a Konzum-piac magasságában, figyeltem fel a volt tulajdonosra és feleségére, akik gyalog közlekedtek,épp velem szemben. Én, jólnevelt létemre, integettem Nekik… De akkor másra nem figyeltem fel…

Kicsit később, nem messze a lakásomtól ismét találkoztam a tulajjal… immáron egyedül. Megálltam kicsit beszélgetni vele és akkor mesélte el a találkozás utózöngéit. Azt mondta most jó egy kicsit egyedül sétálgatnia, mert a felesége kissé morgós hangulatba került, miután a piacnál találkoztunk. Mikor meglátta a hőn-szeretett Bogárkát, állítólag nagyon mérges lett, mondván: „Nem elég, hogy más viszi az Ő Bogárkáját, még vígan integet is belőle…”!!!

Nos azt hiszem ez is sokat sejtet abból, mennyire lehet megkedvelni, ezeket a gömbölyded kis jószágokat…

 

Az pedig egy kicsit későbbi történet, mikor egy boltban futottam össze Velük (mármint a volt tulajdonosokkal) és a férjjel kedélyesen elbeszélgettünk… Majd egyszer csak leesett Neki a tantusz és megkérdezte a feleségét, hogy apropó, még be sem mutattam az urat… Az egész eddig mosolyogva figyelő felesége mondta, hogy nem tudja kiről van szó, kivel beszélget…

Akkor mondta meg, hogy én vagyok a Bogár új tulajdonosa… Nos, azt filmezni kellett volna, ahogy az eddig halvány mosolyra hajló száj-szeglete hogyan váltott „előjelet”… mintha a két sarkára egy-egy 5 kilós súlyt akasztott volna valaki… Kínomban nem tudtam mit tegyek, de biztosítottam afelől, hogy nagyon vigyázok a közös kis-kedVWencünkre…Hamar el is kellett búcsúznunk, mert a kedve innentől kezdve eléggé megváltozott… Kicsit sajnáltam is, mert azért valahol megértettem az érzéseit.

Gondolom, nem vagyok egyedül ezekkel, vagy ehhez hasonló történetekkel…

Oldal: Apró történetek, Bogaraimmal
TBK-001 honlapja - © 2008 - 2024 - tbk.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat